FENNTARTÓNK
Fenntartó neve: Kaposmérői Református Egyházközség
Együttes képviselő: Kutasiné Molnár Boglárka lelkipásztor
Dr. Németh Ivett Éva főgondnok
Székhelye: 7521 – Kaposmérő, Hunyadi János utca 7.
Telefon: 82/458-551; 30/339-22-61
E-mail: kaposmero@reformatus.hu
Adószám: 18765041-1-14
Bankszámlaszám: 11743002-26490731-00000000
Intézményfenntartás kezdete: 2020. szeptember 1.
Intézmény szervezeti felépítése
A kaposmérői reformátusok rövid története
A Kaposmérői Református Egyházközség a Dunántúli Református Egyházkerületnek Somogyi Református Egyházmegyéjéhez tartozik. Kaposmérő északi fele síkság, déli része dombos, erdős terület, amit a Kapos folyó oszt ketté. A folyó mentén láncszerűen kapcsolódik hozzá Kaposújlak. A két falu reformátussága az évszázadok során mindig egy gyülekezetet alkotott.
Thury Etele meghatározása szerint a reformáció elterjedésének és megszilárdulásának kora 1612-ig tartott. Ebből a korszakból a kaposmérői reformátusokról közvetlen adat nincs, azonban joggal feltételezhető, hogy már létezett a közösség, hiszen 1618-ban a szentlőrinci zsinat jegyzőkönyvében szerepel a mérői egyház, mint parókiával és lelkipásztorral rendelkező közösség. 1634-től Újlak és Kecel is hozzátartozott.
Az ellenreformáció idején a közösséget sok nehézség érte. 1681-től Mérőnek nem volt artikuláris joga, majd 1701-ben I. Lipót királyi rendelete nyomán a gyülekezetet kettészakították azzal, hogy az újlaki hívek csak Szennába járhattak istentiszteletre, a mérői hívek pedig csak Kaposszentbenedekre, annak ellenére, hogy volt saját templomuk. Padányi Bíró Márton veszprémi római katolikus megyéspüspök 1744-es somogyi vizitációs körútján továbbra sem engedélyezte a mérői reformátusok templomhasználatát, sőt valószínűleg le is romboltatta, mert 1748-ban Kaposmérőben már csak haranglábja volt a közösségnek.
Új lehetőséget II. József türelmi rendelete hozott. A 459 fős mérő-újlaki gyülekezet templomot épített, és 1787. október 28-tól kezdve saját területén saját lelkészét, Vajszlói Tóth Jánost hallgathatta. A prédikátor anyakönyvet kezdett vezetni, amiből a lelkészek névsorát mind a mai napig ismerjük.
A kiegyezés koráig növekedett a gyülekezet lélekszáma, és 1868-ban a forradalom és szabadságharc, valamint a kolerajárvány ellenére is 616 tagja volt a gyülekezetnek. A létszámnövekedés eredményeképpen az egyházközség 1828-ban belső telkeket vásárolt a templom, lelkészlakás, iskola és tanítólakás számára. Az építkezés, majd a későbbi renoválás nehezen haladt. Változást Pap János gondnoksága hozott, amikor 1881-ben új lelkészlakás tervrajzát és a költségvetését fogadták el, majd Németh János kaposvári vállalkozó építészt megbízták a kivitelezéssel.
A mérői gyülekezet megújulásának alapját Matolcsy Gyula lelkész és Kovács-Sebestyén Gyula földbirtokos, főgondnok vetették meg azzal, hogy a gyülekezettel 1894-től évről-évre közaratást vállaltak és 1898-ban takarékmagtárat hoztak létre. Egy évtized alatt akkora felújítási alapot gyűjtöttek össze, ami új templom építését tette lehetővé. 1906-ban Keresztes Gyula lelkész vezetésével a presbitérium nekifoghatott a negyedik templom, iskola, összes melléképület felépíttetésének, valamint a tanítói lakás teljes átalakításának. A gyülekezet áldozatosságát bizonyítja, hogy az építkezések és felújítások gyűjtési terhe mellett a mérő-újlaki gyülekezet évről évre több adományt küldött a pápai főiskola javára a többi somogyi gyülekezethez képest.
Keresztes Gyula lelkipásztor a II. világháború idején életrajzi adatai között a következő jellemzést adta negyven éves kaposmérői szolgálatáról: „Kaposmérőben Isten segítségével új templomot, új iskolát és új melléképületeket építtettünk, a lelkész és tanítói lakást a modern igényeknek megfelelően átalakíttattuk. Harangokat öntöttünk már kétszer is, orgonát állíttattunk be szép új templomunkban. Egyházunk rendben van. Szépreményű ifjúsága egyesületekben tömörült, és református öntudatuknak többször, mostani világháborúban is kifejezését adták. Anyagiakban sem szűkölködünk.” A gyülekezeti élet pezsgését mutatja, hogy Keresztes Gyula lelkipásztorsága és Varga Pál tanítósága idején gyermekistentisztelet, bibliai iskola és gyermekénekkar is működött. 1934-ben a konfirmált fiatalok estélyt rendeztek, melynek bevételéből a gyülekezetnek harmóniumot szereztek. A református ifjak csoportja pedig 1944-ig évente mutatott be színdarabokat.
A templom felszentelésének ünnepére Kovács-Sebestyén Gyula főgondnok a gyülekezetnek ajándékozott két ezüst kelyhet, ezüst boroskancsót, ezüst keresztelőtálat és ezüst keresztelőkannát; két lánya pedig egy sárga nehézselyem úrasztali terítőt. A főgondnok alázatát mutatja, hogy egyik klenódiumon sem szerepel az adományozó neve. A neogótikus stílusú, teremtemplom hatású, kelet-nyugati tájolású épület karzatára 1912/13-ban Angster József pécsi orgonaépítőmesterrel készíttettek királynői hangszert. A kék orgonaszekrény mellett előénekesként állt, elemi iskolás korában Fodor András költő, író, műfordító. 1944 telén a szovjetek templomunkban hatalmas pusztítást végeztek. Szétverték és kifosztották az orgonát, elégették a templomi padozat felét, a kurátor és papné padját, az úrasztalát, a keresztelőkutat, a szószékkorona csillagát lelődözték, az akkor használt anyakönyvet számtalan gyülekezeti és iskolai irattal együtt tűzre dobták. A közösség számára a legnagyobb megrázkódtatást és veszteséget Varga Pál tanító mártírhalála jelentette, akit egy szovjet katona lelőtt.
Templomunkon nagyobb felújítást a világháborúkat követően 1925-ben és 1948-ban végeztek, majd egy villámcsapás miatt 1994-ben vált szükségessé a felújítás. A XX. század létszámbeli apadását drasztikusan mutatják a számok: míg 1911-ben 562 fős volt a gyülekezet, addig 1941-ben 509 fős, 2001-ben 446 fős, 2021-ben pedig alig tudunk háromszáznál több reformátust felsorolni a két falut magában foglaló egyházközségben. Jóllehet a nyilvántartott reformátusok száma egy évszázad alatt megfeleződött, a javadalmi földeket és elemi iskolát államosították, Isten kegyelme azonban nem fogyott el.
Rendszeresek gyülekezeti alkalmaink egész évben. Gyermekközösség és ifjúsági csoport működik, rendszeres alkalmunk a bibliaóra és énekkari próba. 2012-től folyamatosan megrendezésre kerülnek a Mérői Zenei Esték, melynek egyik áldása, hogy 2016-ban új templomi orgonát építtetett a gyülekezet.
Közösségünk jeles tagjai:
Kovács-Sebestyén Gyula (1836-1918) Kaposmérő egyetlen református földesura. Nemesi címerüket 1555-ben Nyitra vármegyében kapták. Édesapja ipolypásztói lelkipásztor volt. Jogi tanulmányokat végzett, királyi tanácsos lett, majd 1869-ben somogyi tankerületi felügyelőnek nevezték ki. A Somogy vármegyei Takarékpénztár igazgatósági tagja, valamint a Belső-somogyi egyházmegye gondnoka volt. 1880-ban vásárolt birtokot Kaposmérőben, ahol a református gyülekezet főgondnoka is lett. Birtoka jövedelméből segített a gyülekezetnek takarékmagtárat építeni, hogy elegendő pénzt tudjanak gyűjteni a templom, parókia, iskola, tanítólakás és melléképületek felújítására, valamint ezüst klenódiumot készíttetett a templomszentelési ünnepre. (Azonos nevű fia Kaposvár polgármestere lett, emlékét utcanév őrzi.)
Dr. Kanyar József (1916-2005) levéltár-igazgató. Kaposújlakon született, és a kaposmérői református templomban részesült a keresztség sákramentumában. Ide járt a református iskolába, itt konfirmált, és ez volt küldő gyülekezete, amikor 1936-ban Budapestre ment teológiát tanulni. A teológia elvégzése után nem szolgált lelkipásztorként, hanem Nagykőrösön református tanítói diplomát szerzett, és Pécsen jogot tanult. 1947-től Somogy megye főlevéltárnoka lett. 1972-ben kandidátusi, majd 1983-ban doktori fokozatot szerzett történelemtudományból. Így vallott gyökereiről: „Újlak és Mérő. Gyermekkorom ikerpár községei. Hogy életem második felében szülőföldem művelődéstörténetével kezdtem foglalkozni, meghatározó volt a Mérő-újlaki református elemi népiskola szerepe. Ma már minden történész tudja, hogy az a település, melynek egyháza és iskolája volt a múltban, az nagyobb értékű falu volt, mint a többi.”
Fodor András (1929-1997) költő, író, műfordító. Kaposmérőben született, itt keresztelték meg a református templomban. Pusztaberényi gyermekévek után a kaposmérői református iskolában végezte el a 2-4. osztályt. Kaposváron érettségizett, és az ELTE-n könyvtáros-orosz szakon szerzett diplomát. József Attila - és Kossuth-díjat kapott. Naplóiban gyakran írt kaposmérői református gyökereiről, valamint költészetében is megjelenik hite. „Héttől tízéves koromig, apám kívánságára, nagyanyám kosztosdiákjaként, szülőfalum, Kaposmérő elemi iskolájába jártam. Bölcs döntés volt, ezek nélkül az évek nélkül talán nem is volnék azonos önmagammal. Két könyvvel találkoztam ott a csillagos tornyú templom árnyékában, melyek azóta is kísérnek: a Károli fordította Bibliá-val és a Szenczi Molnár-féle Zsoltárok-kal. Ez utóbbiak életre szóló hatásáról vallottam már: az ének közösségteremtő erejét, a nyelv ízeit, régiességével is meglepő újdonságát, testességét, a magyar költői beszéd képzeletindító gazdagságát ezekből kezdtem megszeretni. S milyen boldog volt apám, amikor a negyven évvel korábban tanult, emlékezete mélyén dermedő énekeket újra hallhatta tőlem: „Az Úr énnékem őriző pásztorom…” S valamiért, talán mert nagyon nehéznek vélte szövegét is, dallamát is, külön örömét lelte a LXXIX-ik zsoltárban: „Öröködbe, Uram! pogányok jöttek…” S tudom, nem utólagos belemagyarázás, akkori buzgóságomban is, mikor előénekesként Pap Jóskával együtt fújtuk, lélekemelő volt reggeli fohászkodáskor szinte megérinteni a mindenség ember formájú urát.”
Major Sándor (1929-2002) szerkesztő. Kaposmérőben született református családban, tanulmányait a mérői református elemi iskolában végezte. Az ELTE bölcsészettudományi karán végzett. A Magyar Távirati Iroda, majd a Magyar Televízió munkatársa. A magyar vidék és mezőgazdaság elkötelezett tudósítója volt, kordokumentumokat forgatott. Leghíresebb televízió sorozatát Szülőföldem címmel 1982-1990 között forgatta neves személyekkel, pl. Vas István, Németh László, Simon István, Csurka