„Ne legyen kultúra magyarság és magyarság kultúra nélkül.” (Kodály Zoltán)

A magyar kultúra napját 1989-től kezdődően ünnepeljük január 22-én, annak emlékére, hogy 1823-ban Kölcsey Ferenc – a kézirat tanúsága szerint - ezen a napon tisztázta le és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát.

Kölcsey Ferenc költeményét, a magyar Himnuszt idéző, 2006 májusában felavatott alkotást V. Majzik Mária Magyar Örökség-díjas képzőművész készítette.

A 4 méter magas és 9 méter széles alkotást 21 harang egészíti ki, amin ünnepnapokon a Himnusz szólal meg.

A mű Erkel dallamával először 1844-ben csendült fel. Hivatalos bemutatója július 2-án volt a Nemzeti Színházban, azonban ekkor még nem merült fel annak gondolata, hogy a magyarság hivatalos himnuszává válhat.

„Tudják-e, hogy Himnuszunk a világ egyetlen illegális nemzeti himnusza?”

„Mert sohasem iktatták, nincs dokumentum arról, hogy vált hivatalos himnusszá. (…) A nép tette azzá.”- mondta Szokolay Sándor zeneszerző, aki a Himnusz hanglemezen való kiadását szorgalmazta. Terve meg is valósult, de a hivatalossá tétel kérdése így is csak 1989. október 23-án történt meg. Az a törvény kimondja: „a Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.”

Mit énekeltünk a Himnusz előtt?

Az 1797-ben megalkotott osztrák császárhimnuszt a Monarchia részeként Magyarországon is himnuszként énekelték.

A keresztény közösségekben egyházi énekek töltötték be a himnusz funkcióját, a katolikusoknál a Boldogasszony anyánk és az Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga című éneket énekelték, míg a református magyarság a 90. zsoltárt vallotta magáénak

Az idén kétszáz éves Himnuszunk külföldön is velünk van…

…ugyanis a Himnusz egy részlete megtalálható az útlevelünkben. UV-fény alatt válik láthatóvá a megzenésített verzió kottája, a szöveg egy része pedig dombornyomással szerepel a lapjain.