Virágvasárnap

A virágvasárnap a bűnbánatot jelentő nagyböjti időszak utolsó vasárnapja és egyben a nagyhét kezdete. A húsvét vasárnapja előtti virágvasárnapon a kereszténység Jézus Jeruzsálembe való bevonulására emlékezik. A Biblia szerint Jézus a pészah ünnepére szamárháton érkezett a városba. Magát a bevonulást az evangéliumok leírásából ismerhetjük meg.

„Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél, elküldött tanítványai közül kettőt, és így szólt hozzájuk: „Menjetek az előttetek levő faluba, és mindjárt, amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide. Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért teszitek ezt? - mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi.” El is mentek, meg is találták a szamárcsikót az ajtó elé kötve kinn az utcán, és eloldották. Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: „Miért teszitek ezt, miért oldjátok el a szamárcsikót?” Ők pedig úgy válaszoltak, ahogyan Jézus mondta; és akkor elengedték őket. Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá. Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat; akik pedig előtte és utána mentek, ezt kiáltották: „Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!” Jézus ekkor bement Jeruzsálemben a templomba; mikor pedig már mindent megnézett, és mivel már későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel.” (Mk 11,1-11)

A különböző kultúrákban többféle elnevezés terjedt el a virágvasárnapot illetően. A Máté és Márk evangéliumaiban Jézus elé az útra a tanítványok a felsőruháik mellett ágakat is szórtak. Emiatt „ágvasárnapént” emlegetik ezt a napot. Angol nyelvterületen „tiszafa”vasárnapnak nevezik. János írásában említett pálmaágak emlékére tartanak ma is pálmaágas körmeneteket, és hívják számos nyelven pálmavasárnapnak az ünnepet. Ahol nincs pálma, ott olajfa ága, puspáng ága vagy virágzó fűzfa ága, azaz barka is megfelel. Így az ünnep egyik magyar neve barkaszentelő, hisz a katolikusok a barkaágakat a virágvasárnapi misén megszentelik, és a szentelt barkát a hívek magukkal viszik.

Az egyházi liturgiában már az első századoktól gyökeret vertek a bevonulást felelevenítő szertartások. Jeruzsálemben 400-ban ünnepi menetben vonultak a pálmaágakat lengető hívek az Olajfák hegyéről a városba. Nem sokkal később Konstantinápolyban, majd a 11-12. században Rómában is meghonosodtak a virágvasárnapi szertartások, a hívek által magukkal hozott pálmaágak megáldásának szokása bizonyíthatóan a 8. század közepére nyúlik vissza.

A virágvasárnappal kapcsolatos legfontosabb jelképek, szimbólumok:

• Pálma: Az ókori világban a pálma az élet, a reménység, a győzelem jelképe volt, és a vértanúkkal is összefüggésbe hozták. Az ókori rómaiaknál a versenyek győztesének jutalma. A keresztény ikonográfiában az élet győzelmes befejezésének a jelképe. de a vértanúság és az üdvözülés szimbóluma is. Továbbá a hallhatatlanság, a feltámadás, a győzelem és az élet szimbóluma.
• Szamár: 1Móz 49,11 és Zak 9,9 jövendölése szerint a szabadító király szamárháton fog érkezni, ami az alázat és békeszándék kifejezése, ellentétben a harciasságot kifejező lovaglással (Zak 9,10). Ezt a jövendölést az evangéliumok leírása szerint Jézus önmagára alkalmazta, és Jeruzsálembe való bevonulásakor és annak hátán megy be a városba.

Kék szín: a menny szimbóluma, a türelem, a bölcsesség, az igazság színe. A kék a végtelenség, a mennyország, az isteni természet szimbóluma. A gyógyító erőkhöz is kapcsolódik a Bibliában. Jézus ruhája is gyakran kék, és gyógyítóerővel bír.