Nagycsütörtök Jézus utolsó vacsorájának és egyben az úrvacsora szereztetésének (római katolikusoknál oltári szentség) ünnepnapja. A következő evangéliumi leírás erről az eseményről szól:

„Jézus elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: Menjetek a városba, és ott szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt,  és ahova bemegy, mondjátok meg a házigazdának, hogy a Mester ezt üzeni: Hol van a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a páskavacsorát?  Ő majd mutat nektek egy nagy emeleti termet berendezve, készen: ott készítsétek el nekünk a vacsorát. Elindultak a tanítványok és bementek a városba. Mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik, és elkészítették a páskavacsorát.

Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel.  Amikor asztalhoz telepedtek, és ettek, ezt mondta Jézus: Bizony mondom nektek, egy közületek elárul engem, aki együtt eszik velem.   Elszomorodva egymás után kezdték kérdezgetni tőle: Csak nem én?  Ő pedig ezt mondta nekik: Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt mártogat a tálba.  Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.

És amikor ettek, vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: Vegyétek, ez az én testem. Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik, és ittak belőle mindnyájan, és ezt mondta nekik: Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik.  Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből ama napig, amelyen újat iszom az Isten országában.

Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére." (Márk evangéliuma 14,13-26)

A nagyhét ezen napján esti istentiszteleten úrvacsoraosztás történik, ahol a hívek egy falat kenyeret és egy korty bort vesznek magukhoz, mint szent jegyeket, amik Jézus értünk bemutatott áldozatára utalnak. A két szín alatti úrvacsora hangsúlyossága a református temetési szokásnál visszaköszön: a síremlékeken látható kehelyben. Jézus az örökélettel kapcsolatosan így beszélt az úrvacsora fontosságáról: "Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örökélete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon." (János evangéliuma 6,54)

Ehhez a naphoz kapcsolódó bibliai esemény még: Júdás 30 ezüstért elárulta Jézust; Jézus gyötrődött az Olajfák hegyén; Péter letagadta, hogy ismeri Jézust. Nagycsütörtök Jézus szenvedésének kezdetét jelző nap, ezért a római katolikus templomokban nagycsütörtök estétől húsvét hajnalig nincs harangszó. Régi mondás szerint a harangok Rómába mennek. A református egyházban nincs ilyen szokás, a harangok istentiszteletet jelezhetnek mindhárom nap. Viszont az úrasztalát, szószéket és padelőket fekete terítővel leterítik egészen húsvét hajnaláig, amikor  újra fehér úrvacsorai terítő kerül az úrasztalára. A három gyásznapon, nagycsütörtök-nagypéntek-nagyszombat nem illő táncolni és mulatni, ahogy a nagyböjti időszakban sem.