Húsvét hete a korábbi időkben éppoly különleges hét volt, mint a húsvétot megelőző nagyhét: egy hétig tartó húsvéti örvendezés és gazdag istentiszteleti élet volt jellemező.  Ez a hét az ünnep tartalmának elmélyítésére kínál lehetőséget.  Szokás volt a húsvét éjjelén történő keresztelés, amikor az egyházba újonnan felvettek az újjászületés fürdőjének jeleként fehér ruhába öltöztek és részt vehettek az úrvacsora közösségében. A húsvét hétfővel kezdődő hetet e szokás miatt Fehérhétnek, vagy Fényeshétnek (feltámadás dicsőségének ragyogása) nevezik.

Húsvét ünnepe összekapcsolódik a tavasz eljövetelének és a természet újjászületésének gondolatával, ezért húsvéti szokásaink egy része nem feltétlen keresztyén hagyományokra épül.

Húsvéti jelképeink:

Bárány: A húsvéti bárány Jézust, az áldozati bárányt jelképezi, és az ünnep zsidó gyökereire utal, amikor a zsidók az ótestamentumban bárányt áldoztak elsőszülött fiaik megmentésére.

Húsvéti tojás: Az élet és a termékenység jelképe. A tojás a megváltás egyik szimbóluma: ahogyan új élet születik belőle, úgy támadt fel Krisztus is a sírból, hogy megváltást hozzon az embereknek. Piros színe Jézusnak a keresztáldozatakor kiontott vérét jelképezi.

Húsvéti nyúl: A tanítványok üres sírhoz való gyors futásának jelképe, valamint a termékenységnek és az éberségnek a szimbóluma.

Locsolás: A szokás eredete az ősegyházi időkre vezethető vissza, amikor a húsvéthajnali istentiszteleten keresztelték meg a felnőtteket, ekkor váltak az egyház tagjává. A húsvéti locsolkodás a rituális megtisztulás jelképe, régen bizony a kúthoz, vályúhoz hurcolták a fiúk a lányokat, és vödörszám öntötték rájuk a friss vizet. Manapság a kölnivel való locsolás szokását éljük, bár falun és a néphagyományokat őrző közösségekben előkerülnek a vízzel teli vödrök.

Húsvéti kenyér vagy kalács és bor: A húsvéti kenyér, kalács és bor Jézus szavait idézik: „...Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” (Jn 6,35)