Nagycsütörtök

Nagycsütörtök a húsvét előtti nagyhétnek az az ünnepnapja, amikor megemlékezünk Jézus utolsó vacsorájáról, azaz az úrvacsora szereztetéséről.

Nagycsütörtök este evett együtt utoljára Jézus Krisztus tizenkét tanítványával másnapi, nagypénteki keresztre feszítése előtt.

Tekintsük át nagycsütörtök eseményeit Máté evangéliuma szerint!

Jézus a tanítványai Jeruzsálemben a Mester utasításai szerint előkészítették a helyszínt: „...Menjetek a városba egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a páskavacsorát tanítványaimmal.” (Mt 26,18)

A tanítványok mindent ugyanúgy találtak, ahogy Jézus előre megmondta nekik majd elkészítették a vacsorát. „Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal.” (Mt 26,20)

A nagycsütörtöki vacsorához úgy ült le tanítványaival Jézus, hogy konkrétan tudta, egyikőjük néhány óra múlva el fogja árulni: „Miközben ettek, így szólt: Bizony mondom nektek, hogy közületek egy el fog árulni engem.” (Mt 26,21) Máté evangéliumában Júdás maga vallotta be, mire készül: „...Talán csak nem én vagyok az, Mester? Ő azt felelte neki: Te mondtad.” (Mt 26,25)

Jézus a nagycsütörtöki páskavacsorán szólt közelgő haláláról. Emlékeztette tanítványait, hogy ártatlan életét adja az emberek bűneiért, a megváltásukért. Erre utalt a nekik adott megtört kenyér és bor: „Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem! Azután vette a poharat, és hálát adva nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.” (Mt 26,26–28) Ezekkel a szavakkal rendelte el a Megváltó az úrvacsora szent eseményét, amit sákramentumként a mai napig cselekszenek a keresztyének.

Vacsora után Jézus tanítványaival zsoltárt énekelve kiment az Olajfák hegyére. Itt Jézus ismét szólt a haláláról, de a tanítványai nem értették. Péter még fogadalmat is tett, hogy sohasem árulná el mesterét. Ám Jézus így válaszol neki: „...Bizony mondom neked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” (Mt 26,34)

Az Olajfák hegyén a Gecsemáné kertjében Jézus imádkozni és virrasztani akart, amíg elfogják, hogy kivégezzék. Azt szerette volna, ha tanítványai vele virrasztanak, de azokat elnyomta az álom. Háromszor ébresztette fel őket, a harmadiknál pedig hozzátette: „Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul.” (Mt 26,46)

Júdás, az áruló már korábban megállapodott a főpapokkal, hogy 30 ezüstpénzért beazonosítja Jézust nekik. Ezért sok emberrel tért vissza a Gecsemáné kertbe, ahol áruló jellel, azaz csókkal köszöntötte Jézust. Az előre megbeszélt jel alapján fogták el Jézust a katonák. Jézust először Kajafás főpaphoz vitték, ahol a többi vallási vezetővel közösen kihallgatta a nagytanács, aki mindenképpen el akarta ítélni Jézust. Végül istenkáromlás miatt találták bűnösnek és méltónak a halálra.

Mindeközben Péter távolról követte Jézust, és a főpap udvarában háromszor letagadta, hogy ismeri Jézust, és a harmadik tagadás után megszólalt a kakas – pontosan úgy, ahogy Jézus korábban megmondta. Így virrad fel nagypéntek napja, amikor a az események felgyorsultak: keresztre feszítették Jézus Krisztust.