MUNKATÁRSAK / KURDI CSILLA

Kurdi Csilla

Hagyomány és művészet, avagy…
Éljünk hagyományainkban, alkossunk művészetünkben, s vállaljuk büszkén magyarságunkat!

Ezen gondolataim, vezérfonalam szerint élem mindennapjaimat, tanítom a rám bízott ifjúságot, s az életem meghatározó iránymutatója.

Már középiskolás koromban, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban tagja voltam Honismereti szakkörnek, ahol gyűjtésekkel foglalkoztunk. Édesapám szülőfalujának, a Somogy megyei Törökkoppány lakodalmi szokásainak gyűjtését vállaltam. Gyermekkorom óta szívesen hallgattam apai Nagyanyám meséit a régi szokásokról, a helyi viseletről, játékokról, táncokról. Ő tanította az első tánclépéseket, s a népdalokat, s az ő koppányi viseletét próbálgattam elsőként, amiből később a méretemre is készült egy garnitúra.  Középiskolai éveim alatt íródott a „Koppány-völgyi lakodalmi szokások” című dolgozatom, melyet a Somogy megyei Múzeum is díjazott.  Az iskolai honismereti szakkörben végzett több éves kutatómunkám jutalmául vehettem részt 1981 nyarán Egerben, a XIV. Országos Honismereti Diáktáborban, ahol különféle kutatási témákban végeztünk helyszíni terepmunkát. Élményszerűen ismerhettük meg a helytörténeti gyűjtőmunkát, a falvak életét, ami a módszertani ismereteimet, s a közösségfejlesztést szolgálta.

A népi hagyományok szellemi és tárgyi hagyatékának gyűjtését folytattam tanítóképző főiskolásként is, amit hosszú tervezőmunka előzött meg. A korábbi évek alatt elsajátított anyaggyűjtés és feldolgozás módszerét hasznosítottam, s írtam meg szakdolgozatomat, amit 1985-ben Országos Tudományos Diákköri Konferenciára terjesztettek elő Debrecenbe. Néprajzi dolgozatom témája a lakodalom és házasságkötés volt, melyet egy falura, Törökkoppányra orientáltam. A viselet, a dalszöveg közlése mellett a lakodalom eseményei, a készülődés, a szertartás menete, az ételek, italok rendje is bemutatásra került, melyet értékes fotó- és szöveges melléklet egészített ki. Figyelembe vettem a folklorizáció következményét, a Gyöngyösbokréta hatását is a vizsgált közösség hagyományára. Pályázatom, az előzetes elbírálást követően, felolvasásra került az OTDK-n, ahol Elismerő Oklevélben részesültem.

Apai ágon örökölt jó kézügyességemnek köszönhetően szerettem rajzolni, festeni. Már iskolásként tagja voltam a kaposvári Balázs János Képzőművészeti Körnek, ahol Gerő Kázmér és Ruisz György festőművészektől kaptam művészeti képzést. Ennek köszönhetően választottam a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán a rajz szakkollégiumot, ahol 1984-ben diplomáztam.  Ez év szeptemberétől alsós osztálytanítóként dolgoztam a legszebb zöldövezettel rendelkező külvárosi iskolában, a Toponári Általános Iskolában, ahol az alap tantárgyakon kívül az összes készségtárgyat is tanítottam. Nagyon szerettem az iskolát, ahol a gyermekéveket töltöttem, s a kollégákat, akik közül többen az egykori tanáraim voltak. Őszinte barátság, összetartozás, segítőkészség, folyamatos kommunikáció jellemezte kapcsolatunkat, ami a pálya iránti szeretetemet, elhivatottságomat alapozta meg.

1985-ben rendezték meg városunkban az Úttörő Olimpiát, melynek megnyitóján egy erre a célra alakult gyermek néptánccsoporttal mutatkoztam be. Ettől kezdve minden erőmet egy újfajta, sokoldalúbb emberábrázolásnak, a NÉPTÁNCNAK szenteltem! Újfajta abból a szempontból, hogy gyermekeket ilyen jellegű művészi tevékenységre eddig nem tanítottam, pedig életemet a tánc is végigkísérte. Megragadtam minden táncos alkalmat, s aktívan részt vettem az iskolai koszorúcskáktól kezdve a főiskolai évek alatt működő néptánccsoportig. A néptánc, sokoldalú személyiségformáló hatása mellett, a kapcsolatteremtés és közösségfejlesztés legjobb eszközévé vált. Újonnan alakult csoportommal, - kik kezdetben a saját osztályom tanulói voltak-, rendszeresen szerepeltünk a város-, illetve megyeszerte megrendezésre kerülő gyermek tánccsoportok, kamaracsoportok és néptánc szólisták versenyén. Munkámat e műfaj jeles szakértője, a Kiss Áron-díjas Keszler Mária táncfolklorista, etnográfus, Pedagógiai díj odaítélésével díjazta.

1987. szeptember 7-én született meg Gyermekem, Dániel. A GYES évei alatt – nem feledve képzőművészeti vénám- jártam Egerbe, az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolára, ahol 1990-ben szereztem rajz szaktanár végzettséget. A népművészet mellett mindvégig az egyetemes művészet is az érdeklődésem középpontjában állt, s kezdeti rajzos indíttatásomtól hajtva, nagy örömömre szereztem a tanári képesítést, mely a szakmai fejlődésemet szolgálta. Ebben az évben tértem vissza munkahelyemre, ahol rajzot, ének-zenét tanítottam, s napközis nevelőként dolgoztam.

A néptáncot szakköri keretek között tartottam. Táncházak, játszóházak szervezése, lebonyolítása, karácsonyi műsorok rendezése – az iskolában és a toponári templomban- is a feladatköröm kiegészítőivé váltak. A kezdeti osztályomból verbuválódott néptánc csapatom létszáma úgy megnövekedett, hogy 3-4 különböző korosztályú tánccsoportom lett, s már a felmenő rendszerű oktatásban gondolkozhattam. Fellépési lehetőségeink bőven akadtak, hisz a városrész életében rendszeresen jelen voltunk. /Iskolai, óvodai ünnepélyek, falunapok, nyugdíjas és vöröskeresztes rendezvények, lovas napok, jótékonysági bálok, stb./

1996-ban alakult meg a Mikrokozmosz művészeti iskola, ahol táncosaimmal alapító tagok lettünk, s a diákok, mint művészeti iskolások kaptak év végi bizonyítványt. A néptánc mellett népi gyermekjátékot, népi éneket, majd folklórismeretet, s tánctörténetet is tanítottam nekik. 1999-ben végeztem Budapesten a Magyar Táncművészeti Főiskolán, ahol néptánc pedagógus végzettséget szereztem. Ugyanebben az évben, 15 év után váltam meg a toponári iskolától, s lettem a Mikrokozmosz Alapfokú Művészeti Iskola főállású néptánctanára. Azért döntöttem a művészetoktatás mellett, mert a közoktatás olyan fontos területe, ahol a gyermekek közösségben gondolkoznak,- ezt tapasztaltam a munkám során-, s ezt követően stabilabban megállják helyüket az életben. Szociálisan érett felnőttként erősítik a közösségeket.                                                     „A művészetoktatás fontos szerepet tölt be a nemzeti hagyományok ápolásában, a nemzeti értékek megőrzésében, a különböző kultúrák iránti nyitottság kialakításában.” / Az alapfokú művészetoktatás követelményei és tantervi programja, Magyar Közlöny 1998/50. Melléklet a 27/1998. (VI.10.) MKM rendelethez / Osztozom Darmos István gondolatával: „.. a hagyományok ápolásának ma ez az egyetlen olyan módja, amely tömegeket tud megmozgatni, .. e nélkül nem építhető újra a ma romokban heverő nemzettudat, e nélkül nincsenek felnőtt táncegyüttesek, nincsenek nemzeti ünnepeken éneklő, muzsikáló, táncoló gyermekek”. / Darmos István: Nem mese az, gyermek! Folkmagazin 2009/5. XVI. évfolyam 5. szám 3-4.oldal /

Hagyomány és művészet! Mindezt a művészetoktatás kínálta fel nekem! Ami a családi örökségem, ami szerint nevelkedtem, s ami a mindennapjaim meghatározója volt, azt adhattam/adhatom át tanítványaimnak a művészeti nevelés-oktatás folyamatában.

Immár 21 éve- Kaposváron és a környékbeli települések több iskolájában- próbálom a diákokkal a magyar népi kultúra értékeit megszerettetni, megőrizni / Lorántffy, Berzsenyi, Gyakorló, Bartók, Kinizsi, Zrínyi, Toponár, Kadarkút, Mernye /.

A 2000/2001-es tanévben 30-30 órás tanfolyamokat tartottam óvónőknek „Népi gyermekjátékok” címmel az Együd Árpád Művelődési Központban Kaposváron. A népi játékok világában való eligazodás segítése végett a játékok rendszerezését mutattam be történetiségében, továbbá a gyakorlati játéktanítás során feleletet adtunk a „miért”, „milyen” és „hogyan” kérdésekre. A hiánypótló kezdeményezés óta a résztvevő óvodapedagógusok, s köztem baráti munkakapcsolat, szakmai együttműködés alakult ki. Bátran kérnek tanácsot a játék-összeállítások, s a népszokások színrevitele során, s mindannyiszor, a legjobb tudásom szerint segítek a tervezésben.

2001 nyarán egy hiánypótló néptánc továbbképzésen vettem részt Velencén, mely a művészeti iskolák néptánc pedagógusai részére szerveződött. Az alapfokú művészetoktatásban eddig egyáltalán nem volt táncos továbbképzés, s a tánctanárok szakmai munkájukhoz nem kaptak segítséget. Elsőként kaptunk olyan néptáncos ismeretet, mely a szaktárgyi és tantervi tudást támogatta. Köszönet az ötletgazda Martonvásári Művészeti Iskolának!

További szakmai fejlődésemet biztosította, hogy 2005-ben dr. Tátrai Zsuzsanna és Pelyhe Andrásné néprajzkutatók által szervezett „Folklórismeret” akkreditált tanfolyamot végeztem.  / 4. kép / A jeles napok, az emberélet fordulói, a népi hiedelemvilág megismerését a folklórismeret oktatás biztosítja, mely az alapfokú művészeti iskolák néptánc tanszakán kötelező tantárgy.

Pedagógiai munkám elismeréseként 2000-ben Dr. Baka József Alpolgármestertől Millenniumi Emléklapban, 2014. májusában Szita Károly Polgármester Úrtól Dicsérő oklevélben részesültem. / 5- 6. kép / A pályám során kapott díjak, elismerések, dicsérő szavak, gyermeki-szülői szeretet, kollégák tisztelete, egymás munkájának segítése mind-mind megerősítenek, hogy jó úton járok, s új lendületet adnak a mindennapi újrakezdéshez. A folyamatos szakmai képzéssel, önképzéssel felelősséget vállalok a szakmai fejlődésért, ami a talpon maradást eredményezi a mindenkori egészséges versenyhelyzetben.

2016-ban minősültem Pedagógus II. fokozatra.

2018-ban ismertem meg a Paverpol képzőművészeti technikát, s szereztem meg az oktató vizsgát. Azóta mentor oktatóként tanítok gyermekeket és felnőtteket szabadidőmben, s készítek képeket, szobrokat, dekorációs tárgyakat az ökotudatosság, s az újrahaszhosítás jegyében.

Művészeti iskolás csoportjaimmal elért eredmények:

2019.: Együd Árpád emlékére rendezett régiós néptánc fesztivál / Kaposvár / - bronz minősítés

2019.: Toponári Tehetség Tár bemutató estje – kimagasló teljesítmény

2018.: Együd- verseny – ezüst minősítés

2005-18.:„Menjünk mi is Betlehembe”találkozók /Kaposvár/- kimagasló teljesítmény

2017.: Együd- verseny – ezüst minősítés

2017.: „Ki mit tud” verseny / Kadarkút / - kiemelt arany minősítés

2016.: Együd- verseny – ezüst minősítés

2016.: Somogy Megyei Művészetek Találkozója /Nagybajom/- kimagasló teljesítmény

2014.: Együd- verseny – ezüst minősítés

2014.: „Hajlik a meggyfa” népdaléneklési verseny / Szenna / - arany minősítés

2014.: Kicsinyek népi gyermekjáték fesztiválja / Kaposvár / - kimagasló teljesítmény

2012.: Együd- verseny – arany minősítés, + 2 ezüst minősítés

2012.: „Örökség” Gyermektánc Fesztivál / Balatonboglár / - kimagasló teljesítmény

2012.: Dunántúli Táncfesztivál / Sümeg / - különdíj

2012.: Kicsinyek népi gyermekjáték fesztiválja / Kaposvár / - kimagasló teljesítmény

2011.: Apáczai Táncfesztivál / Pécs / - 1. helyezés

2010.: Együd- verseny – arany minősítés, + ezüst minősítés

2010.: Szász Endre Művészeti Találkozó – 2 arany minősítés, + ezüst minősítés

2010.: Apáczai Táncfesztivál / Pécs / - 1. helyezés

2009.: Együd- verseny – arany minősítés, + kiváló minősítés

2009.: Apáczai Táncfesztivál / Pécs / - 1. helyezés

2008.: Együd- verseny – ezüst minősítés

2007.: Együd- verseny – ezüst minősítés

2006.: Együd- verseny – arany minősítés

2000.: „Májusváró Folklórfesztivál” / Nagyatád / - kimagasló művészi teljesítmény